kifelé megyünk. kifelé megyünk ebből az egészből, egyre később sötétedik, már észrevehető a változás, úgy tudok ennek örülni. megmásíthatatlan(nak tűnő) ellenérzésem van az egész téllel meg hideggel kapcsolatban, még az északifény se tudna rávenni svédországra, nemnemsoha. amit ugye nem mondunk ki, vigyázni kell vele. pedig egyszer már azt hittem tavaly (milyen fucsa ezt így leírni, pláne hogy én az egyetemi évekhez kötöm az idént és a tavalyt), hogy megszerettem a telet (meg az őszt), de később kiderült, hogy az még nem az igazi volt. (mondjuk igazán gyanús lehetett volna, hogy a szülinapomon még napoztam, amiért különben nagyon hálás is vagyok.)
furcsa az is, hogy még mindig nem unom magam, pedig megint írtam naplót tegnap, és gondolkodtam, és írtam leveleket, és még beszéltem is róla(m).
most viszont, nincs mese, táncolni fogok. muszáj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése