végül apukám nem jelentkezett a kocsiért, úgyhogy minden különösebb logisztika nélkül megjártuk á.-nal és n.-val a makers market-ot. hősies voltam, és majdnem csak azt vettem, amiért eredetileg mentem: egy gyönyörű füzetet. ma ugyanis - dobpergés - tizensok év után visszatérek újra a kézzel írt naplóhoz. szépek és jók a dobozlégzés meg hümmögés meg egyéb stresszkezelő technikák, de nekem mindig is az írás vált be. kihányni magamból, szembesülni, reflektálni. az a tervem, hogy minden nap fél órát szánok rá (ebben segít, hogy nagyon úgy tűnik, sikerült á. esti elalvásából egy tényleg szerethető és élhető verziót kerekítenem. amiben amúgy a legdöbbenetesebb az, hogy amióta változtattam, és nem elégítem ki az eddig esszenciálisnak hitt igényeit, azóta sokkal kevesebb vergődéssel és gyorsabban alszik el. tanulság: merjek változtatni, illevte ami bevált egy éve, és emiatt megingathatatlannak tűnt, az nem biztos, hogy most is adekvát. nem mondom, hogy nem küzdöttem az elmúlt másfél hónapban, hogy apró lépésenként eljussunk ide, de örülök, hogy átvettem v.-től a stafétát.) - meglátjuk, mire lesz elég ennyi idő.

a hóesés egy csoda, á.-nal percekig csak álltunk csendben és néztük a hatalmas pelyheket. remélem, holnap megépíthetjük az idei második hóemberünket!