irgalmatlanul pocsék volt a nap vége á.-nal, úgyhogy most épp nagyon utálom magam. ilyenkor, azt hiszem, még jobban elkél némi évjavítás (bár a napok többségén rájövök, hogy kizárólag a saját kedvemért jelenleg tényleg nem csinálok semmit, vagy hát csak szórványosan):
- rajzoltam egy csomó képeslapot (a koncepció az, hogy á. ujjfestékkel fest, én pedig rajzolok - szóval most lettek zöld meg sárga rénszarvasaink többek között), és bár semmi különösebb tehetségem nincs, úgy el tudok merülni bármiféle alkotásban,
- eljutottam a postára, feladtam a külföldi illetékességű leveleket, és vettem egy csomó bélyeget,
- manikűr.
de valójában egyvalami lenne igazán évjavító: egy gördülékeny nap á.-nal. annyira, de annyira vágyom rá.
Nagyon drukkolok, hogy a gördülékeny nap is elérkezzen, sőt, hogy egyre több legyen belőle! 💛 És nagyon veled-érzek, baromi nehéz lehet sok-sok ilyen egymásra épülő nap.
VálaszTörléskosziii, en is nagyon drukkolok magunknak! 😇
TörlésTudom, tudom, az ősemberek nem csináltak ilyet (nevetős fej), de nem jön szóba esetleg, hogy a nagyfiadat heti mondjuk 2 napra pár órára játszóbölcsibe adjad? Vagy ha az nem megy, akkor heti egy nap bébiszitterrel legyen pár órát? Vagy ha megoldható nagyival, papival, nagynénivel stb? Szerintem sokat jelentene egy kis töltődés időnként. Pontosabban rendszeresen. (Én ha újra kezdhetném biztos sokkal "önzőbb" lennék, talán ez nem is jó szó rá, nem szorítanám ennyire végtelenül háttérbe magam, amiről még most is nehéz lejönnöm, pedig már 20 éves a legnagyobb. )
VálaszTörlés:D :D nyugi, nekem az alvásom is anti-ősemberes (nulla testkontakttal, lehetőleg egyedül tudok csak igazán mélyen aludni), szóval minden modernkori emberre adaptált javaslattal egyet tudok érteni. bármily szörnyű képet rajzol ez rólam, de van segítségem, heti kétszer bébiszitter (ez mondjuk 2x2 órát jelent érdemben, ami alatt a kicsi velem van nyilván, tehát nem pihizek), és heti kétszer nagyi (de a kicsi akkor is velem van, így szintén nem pihizek). az elmúlt pár hónap tapasztalatai alapján a közösségnek jelenleg semmilyen formája nem jön sajna szóba á.-nál, pedig az se lenne ellenemre. szintén az elmúlt pár hónap tapasztalata, hogy valódi feltöltődést azok a fél napok-éjszakák jelentenek, amikor á. másnál alszik, és mi ketten vagyunk j.-ra, és v. átvállal nagyjából minden feladatot, nekem csak szoptatnom kell. szóval ebből kell minél több, csak sajna a betegségek gyakran közbeszólnak.
Törlésamúgy visszaszívom, nem rajzol ez az egész semmilyen képet rólam. á. egy hihetetlenül okos, de egyben intenzív kisfiú, vele együtt lenni minden csodálatossága mellett tud kimerítő lenni. és az énem introvertált része gyakorlatilag nulla feltöltődést kapott több, mint 4 hónapja ebben a kétgyerekes létben (+ kevés alvás + hormonok). szóval egyszerűen csak a jelen segítség-mennyiség nem tud elég lenni a raktáraim visszatöltéséhez. (de most pl. a zemplén még a nyavalyám ellenére is feltöltött, egyszerűen csak azért, mert hárman voltunk két gyerekre, és á. ráadásul rácuppant a nagynénjére - az éjszakákat kivéve.)
(illetve amúgy ami még eszembe jutott, hogy szerintem az is van, hogy mindaddig, amíg á. alvása-altatása többségében kriminális, addig minden segítsége csak tűzoltás. annyira lefáraszt az altatási procedúra és olyan sok időmet elveszi, ami meg rémesen dühít. viszont most ezen nagyon rajta vagyok, hogy egy olyan irányba változzon, ami számomra is élhető, és kevésbé megterhelő. és az elmúlt pár nap haladása alapján épp optimista is vagyok. :))
TörlésOk, akkor azért van körülötted segítő háló. Nyilván a kicsi még túl kicsi ahhoz, hogy más vegye át, de pillanatok alatt eljön az az idő, hogy már ő is "leadás" kompatibilis lesz. Szerintem inkább tök jó, hogy van segítséged, nem akarsz minden nap belehalni egyedül az egészbe. :) Szerintem tök pozitív az is, hogy beláttad az alvás így horror a családnak, és akkor bizony változtatni kell, ősember ide, vagy oda. De amúgy vicces dolog ez az alvás, mert még mindig van ebből "vita" (az azért túlzás) nálunk, mert olyan elvetemült kéréseim vannak a nagykamasz fiaim felé, hogy hétköznap 11-kor legyenek ágyban a szobájukban, és ne egyenek már éjfélkor meg hajnali 1-kor. :)) A múltkor a kicsi panaszkodott arra, hogy felébredt arra, hogy a bátyja csámcsog éjjel a szobában. :)) Igazából még most is akkor tudok egy jót, normálisat aludni, ha nincsenek itthon.
VálaszTörlés:D :D na ne bíztass ennyire az alvás-témában! :D
Törlés:))) Jó azért nem olyan, mint amikor kicsikék voltak, de sajnos nagyobb gyerekek is tudnak betegek lenni, később meg jöttek az olyan csodálatos iskolai programok, hogy hajnali 3.30-kor indultak Erdélybe, meg osztálybuli este 11-ig, és félig kókadva próbálok ébren maradni, hogy utána értük tudjak menni, meg hasonlók. :)) És hát vannak az állandóan éhes nagykamasz fiaim (16,5 és 18 évesek), és ez az éjszakai evés is őrjítő. :) De így imádom őket. :))
Törlés:D :D "állandóan éhes nagykamasz fiaim" - alig váááárom! :D
Törlés