felaggattam a maradék két fényfűzért is a házban - szerintem ezekből végtelen mennyiség sem lenne nekem elég. á. délutáni alvásideje alatt meg pakolásztam egy (majdnem) utolsót idénre, és sikerült eljutnom a közeli cseritibe is, leadni két zsák holmit. egyértelműen kezdek fellélegezni, de ahogy ismerem magam, tavasszal biztosan nyomok majd még egy ilyen szanálós-szortírozós kört.
délelőtt pedig végre eljutottam - így két terhesség és szülés után - medencefenék-vizsgálatra, ahol nagyjából az igazolódott, amit sejtettem: nagy gond nincs az izmokkal, viszont van mit helyrerakni, mégha nincs is semmi tünetem. úgyhogy most már tényleg nincs más hátra, mint fát venni (holnap), elbumlizni a lenzistudiós lányok két újabb gyönyörűségéért, amiket szereztem (szintén holnap), készíteni egy pár fincsi bonbont a könyvklubosokkal (pénteken), és szétnézni az év utolsó makersmarketjén (vasárnap).
a favásárlás apropóján beszélgettünk v.-ral arról, hogy milyen hagyományt szeretnénk a gyerekeknek karácsonykor - úgy értem, együtt vegyünk velük fát vagy titokban, együtt díszítsünk vagy a jézuska/angyal teremtse meg a varázslatot stb.. és eszembe jutott, hogy még sose csináltam ilyet, de annyi szuper kommentet kaptam már tőletek, hogy megkérdezem: kinél milyen a karácsony? nem csak az aktuálisan (kis)gyerekesek verziója érdekel, hanem akár az is, hogy kinek milyen tradíciója volt gyerekként, az eredeti családjában.
(az idei évre mi azt tervezzük amúgy, hogy a fát együtt vesszük meg á.-nal, viszont 24-én nem vele díszítünk, mint tavaly meg azelőtt, hanem a mi saját gyerekkorunkhoz hasonlóan elviszi őt itthonról valamelyik vállalkozó szellemű családtag, akivel már az ünnepi nappaliba érkeznek csak meg. és persze lesz csengettyű is, ahogy kell.)
Első! :D (bocs.)
VálaszTörlésNálunk most Danival közös favásárlás és -díszítés van.
Gyerekkoromban 24-én este a nagyszüleimnél ünnepeltünk, ahol mire mi odaértünk, kész volt a fa, és csak csengetéskor volt szabad bemenni abba a szobába. Nem emlékszem, hogy valaha elgondolkoztam volna rajta, hogy hogy került oda vagy ki és mikor díszítette fel. Ez nem is volt téma (vagy elfelejtettem - de nem lehetett nagyon hangsúlyos része az ünnepnek, mert akkor csak emlékeznék...). Az otthoni karácsonyfát 24-én késő este díszítették fel a szüleim zárt ajtó mögött, miután minket nagy nehezen lefektettek aludni; ez se volt sose kérdés (emlékeim szerint), hogy ki és mikor csinálta, egyértelműen tudtuk a választ.
Én már jóval nagyobb koromban, talán valami nyelvórai kontextusban találkoztam először eleve ezzel a koncepcióval, hogy a vannak olyan "verziók" is, amikben a fát is hozzá "valaki". Nálunk ez nem volt része a karácsony köré épített "mesének". (Az ajándékokat a Jézuska hozta, annak rendje és módja szerint - és mi is ezt mondjuk Daninak, de őszintén válaszolunk a kérdéseire, úgyhogy szerintem pontosan tudja, ahogy mi is tudtuk gyerekkorunkban, hogy szó nincs semmiféle Jézuskáról. De azért mondjuk, és ő is mondja, és ez így van rendjén.)
:D :D no para, itt ér gyereknek lenni. :D
Törlésköszi, hogy leírtad ezeket, és tökjó, hogy ezek szerint ti is bevonjátok Danit, biztos nagyon élvezi. meg én arra is gondoltam, hogy később a favásárlás pl. tud ilyen apa-fiús program lenni, ami szerintem tökjó bonding (és esküszöm, nem csak a lustaság beszél belőlem :)).
Nálunk néhány kudarc után alakult ki az a menetrend, hogy nálunk 24-én reggel jön a Jézuska. Ennek több oka volt.
VálaszTörlés1. Az én 3 nagyobb gyerekem már 3 évesen sem aludt délután, tehát nem lehetett titokban készülődni, pedig én szerettem, hogy a gyerekeknek meglepetés a fa és alatta az ajándékok.
2. A gyerekeim nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy este egyenek több fogásos meleg kaját, és amikor este karácsonyoztunk nem ettek semmit, de szó szerint semmit.
3. Egész nap teljes feszülségben voltak, hogy mikor lesz már este, reggel iszonyat korán keltek, és mire jött az este már teljesen készen voltak.
Szóval az lett, hogy 23-án este 8-kor szépen lefeküdtek, mi meg nekiálltunk a fának, így nem volt idegeskedés, tudtam, hogy max. nem fekszünk le, de minden szépen kész lesz (azért ilyen nem volt.:). Még a konyhában is szépen megterítettem, hogy az is készen legyen. Reggel amikor feléberdtek a gyerekek vittem nekik a szobába reggelit, felöltöztek szépen, és jött is a Jézuska. Így nem voltak fáradtak, nem kellett várni, és délre megfőztem az ünnepi kaját, amiből így nagyon jól ettek. Kora estére elfáradtak, de így nem volt gond, korán lefeküdtek. Nálunk ez nagyszerűen bevált.
Az egészen picike gyerekkoromra nem emlékszem. :)
Most már nem olyan kicsik a gyerekek, de mégis reggel tartjuk, továbbra is szeretem azt, hogy így ebédre esszük az ünnepi kaját, és nem gond az, hogy még valami ebéd is kell, meg aztán a nagy vacsora, meg így aztán a délután-este már olyan nyugis, békés, jó ez így. Mivel már nagyok, a fát már együtt díszítjük fel, idén lesz először, hogy a legkisebbel együtt. :)
Ja és az is jó a reggeli karácsonyozásban és délben ünnepi menüvel, hogy ha véletlenül mégis kiderül, hogy valami nincs itthon még van nyitva bolt. :))))
húú, köszi, hogy leírtad! ez nagyon jól és logikusan hangzik, most mi is beszéltünk róla v.-ral, hogy a következő években így lenne érdemes, ha idén még nem is (de még az is képlékeny), mert valóban nagyjából az összes kisgyerekes rutinhoz jobban illeszkedik (és á. eleve hajlamos túlpörögni a sok ingertől estére - ahogy talán a legtöbb gyerek). és hát tetszik a magam/felnőttek szempontjából is a nyugis este gondolata. :))
Törlés:)
TörlésTényleg annyira jó nekünk így, hogy annak ellenére is hagytuk ezt a menetrendet, hogy a 3 nagy "gyerek" (egy már 20 éves, és a másik is 12 nap múlva nagykorú.:)) már tényleg nagy.
Nálunk gyerekkoromban a szüleim díszítették 23-án éjszaka a fát, és emlékszem, hogy mennyire szerettem reggel leszaladni a nappaliba arra, hogy ott a sötét szobában a feldíszített, fényes karácsonyfa (most is nagyon erős nosztalgia fog el, ha visszagondolok erre, pedig mikor volt utoljára olyan év, hogy nem én díszítettem a fát, és nem én kapcsolom fel reggel az égősort!). Ebben nem vagyok teljesen biztos, de úgy emlékszem, hogy ajándékozni este ajándékoztunk csak - aztán 25-én és 26-án reggel még a szüleim mindig beraktak valami apróságot a fa alá, édességeket, zoknit, egy-egy könyvet (igen jó dolgunk volt :D). A fát az angyalkák hozták, az ajándékokat a Jézuska - legalábbis a kistesóimnál így volt, de gondolom, hogy nekem is kisebb koromban, csak arra már nem emlékszem. Arra is emlékszem, hogy folyamatosan ettük ki a szaloncukrokat a csomagolásból, hiába volt direkt a fa alá is kirakva egy adag, hogy abból együnk. :))
VálaszTörlésMost nincs kisgyerek a családban, úgyhogy együtt díszítjük a fát, az is egy kedves családi program, de nyilván kevésbé varázslatos élmény. :D
köszi!! egyre jobban kedvet hoztok tényleg a reggeli varázslathoz, ráadásul valóban lehet így kombinálni is, hogy a fa már reggelre ott van meglepetésnek, de az esetleges nagyobb családi ajándékozás meg délután-este van. (nálunk most ugye az a nagy szám a családban, hogy van két kisgyerek, és mindenki velünk akar karácsonyozni, részt venni az ajándékbontásban - ami egyelőre nincs is ellenemre, mert a főzést meg elosztjuk, így nem nekem kell agyonkészülni magam.)
Törlésa szaloncukor-kievésre én is emlékszem. :D :D meg arra a visszatérő jelenetre konkrétan, amikor éjszaka a sötétben, titokban tapizom ki a szaloncukrokat, de már mindegyik üres... :D
Hú erről eszembe jut, hogy amikor az enyémek picikék voltak, akkor anyukáméknál gyűlt össze az a nagy család, és apukám mindig azon nevetett, hogy fél óránként jön a Jézuska. :))) Mert mindenki át szerette volna élni, hogy csak az ő ajándékának örülnek éppen a gyerekek, szóval nem egyszerre adták oda. De így is nagyon "túlcsorduló" élmény volt, szóval kell azért ehhez némi szülői türelem. De nálunk mindig az volt, hogy 24. csak a miénk, és 25-én vagy 26-an volt anyukáméknál az összegyűlés.
TörlésGyerekkoromban és a gyerekeim gyerekkorában is úgy volt, ahogy most nálatok lesz. Kivéve, hogy a fát sem látták. Én nagyon szerettem így és a gyerekeim arcán is emlékszem az örömre amit a feldíszített fa látványa okozott.
VálaszTörlésköszi, hogy leírtad, és köszi a megerősítést, hogy ez a fajta meglepetés mennyire klassz és fontos élmény!
Törlésde jo olvasni a kommenteket! sokatok ir olyan karacsonyokrol, amiket titokban elkepzeltem magamnak. anyukamnak sajnos sokszor voltak durva hangulatingadozasai karacsony korul, szoval mindig volt bennem tobb-kevesebb gyomorgorcs, es nagyon igyekeztem, hogy gordulekenyen menjen le a nap. anyukam es az ocsem gyakran harcoltak egymassal, kozben meg apukam es en, mint ket bekefenntarto, kivettuk a reszunket minden elokeszuletbol, es volt, hogy sikerult megorizni a torekeny beket (a szuleimnek is megvoltak/vannak a maguk szulosebei, nem volt tul egeszseges az otthoni dinamika, es anyukamnak biztosan jol jott volna terapia, hogy mersekelje a szorongasat meg az exploziv depressziojat, de sajnos nem jart). amig kicsi voltam, a szuleim diszitettek a fat (emlekszem, 5 es fel eves lehettem, amikor lent varakoztam a jatszoteren es probaltam havat keresni, mig ok fent a harmadikon keszulodtek - hat, azok nagyon mas idok voltak). par ev mulva mar apukam es en diszitettuk a fat. a ferjemnek se volt a karacsony egyszeru idoszak gyerekkoraban, szoval az elso nagyon sok karacsonyunkon csak elveztuk a nyugalmat es gyogyultunk. rendes, parentifikalt gyerekekkent azert rendszeresen hazajartunk 1500 km-rol, de azok nagyon hangulatos hazautak voltak, szep varosokban alltunk meg kozben, sot aztan az lett az ajandekunk magunknak, hogy hazauton vagy visszauton minivakacioztunk valami igazi havas kornyeken - sielni nem tudunk, de kirandultunk, fotoztunk, olyan jo emlekek ezek. most meg az van, hogy egyik evben hazamegyunk, ami sok alkalmazkodas, viszont a kisfiam meg az unokahugom kozott annyira eros, csodalatos kapcsolat van, hogy csak ezert is megeri (kicsi koromban en is rajongtam az unokatesomert!). amikor meg itt vagyunk, akkor azert tudunk pihenni (a bejglit egy ismerostol rendelem, de M-val lelkesen keszitunk mezeskalacsokat mar november vegetol). a fat mar korabban is december elejen beszereztuk, mert karacsonykor ritkan maradtunk itt, es kulonben nem lett volna sajat karacsonyfank…(nagyon tudok rajongani a karacsonyfaert). most egy kornyekbeli termelonel szoktuk kivalasztani, van ultetvenye, irto hangulatos vilagitassal, iden Gy. fureszelte sk. a fat, mert megvan, milyen parameteru fa fer el🙈. es M. szobajaba is kerul egy pici fa mar harmadik eve. Mikulasra mar fel is van diszitve. szoval nekunk kicsit karacsonyhonapunk van, es van egy nagy doboz csupa teli meg karacsonyi temaju konyvvel, kirakoval, amit november kozepe tajan lelkesen eloveszunk es kezdjuk a varakozast.⭐️ M. hisz a Mikulasban (a nagy ajandekot - iden: mentoautot - is Mikulaskor kapja), ez egyszer csak igy alakult, valahogy latszott, hogy nagyon tetszik neki ez az egesz magikus-varazslatos varakozas es AKAR hinni benne, pedig elotte el se tudtam kepzelni ezt a szitut (bocs, Tamko, ha ezt esetleg olvasnad, mar ertelek!), iden meg tettunk is ki kekszet meg repat elozo este 😃; a karacsonyi ajandekot viszont mi ajandekozzuk egymasnak, emlekezve arra, hogy a Kisjezust megajandekoztak (M. nagyon szereti a betlehemeket, sot mar meg is szokta kritizalni, pl. multkor az egyikben nem csecsemo volt, hanem eleg tulkoros gyermek, szova is tette😁).
VálaszTörlésdejóó, a ti tradícióitok nagyon tetszenek nekem, közel állnak az én működésemhez - ld. adventi kalandlista, külön karácsonyos könyvkosár nálunk is... ez az utazós rész is szuperül hangzik, nagyon hangulatos kis minivakációitok lehettek Gy.-val, és gondolom, majd hármasban is folytatjátok a hagyományt.
Törlés(és amúgy ahhoz is tudok kapcsolódni, amit a gyerekkoraidról írsz, ha nem is volt nálunk feleennyire sem súlyos a helyzet, de apukám valamiért - who knows - nem szerette a karácsonyt soha, ezt durcás-morcos viselkedéssel éreztette is. anyukám meg, mint mindig, meg akart neki felelni, szóval végig érezhető volt rajta egy alapfeszültség. tisztán emlékszem, hogy kamaszként milyen mérges voltam rájuk, amiért nem tudnak felnőttként viselkedni. annak viszont örülök, hogy ezek szerint egyikünk karácsony iránti vágyát sem törték le a gyerekkori, felemás élmények, én felnőttként még egyedül is imádtam fát díszíteni.)
igen es igen❤️
Törlésegy baratnom tok sokat tanitott nekem a felnottkori karacsonyvaras oromerol, most gondolkodom is, hogy elkuldjem-e neki ezt a posztot (o nem blogol), olyan jo hangulatu, meg a kommentek is (sorry, hogy a gyerekkori elmenyeim egy kicsit lehuzzak, sajnos az elso, ami beugrik, az tenyleg a gyomorgorcs. de azert voltak jo dolgok is benne meg tok szep elmenyek is. ambivalens, na. es tudom h igazabol ezert nem is kene bocsanatot kernem🙈❤️🩹🩷). meg a blogoknak koszonheto long distance lelkitars-baratnomnek, Dollynak is szoltam, hogy nezzen be ide, o is a karacsonyfanatikusok taborat erositi 😍⭐️🎄
kicsit sem húzzák le a gyerekkori élményeid, és valóban, mégha nehéz élmények is, nem kell értük bocsánatot kérned. annyira jó valóban, hogy felnőttként is tanulhatunk, megtanulhatunk szépen, kedvesen karácsonyozni!
Törlés