tudom, hogy ma a többség szemében szutyok idő volt (így gondolná a régi énem is), de én olyan jót sétáltam az esőben, miután j. elaludt a babakocsiban. ritkán érzem ilyen gondtalannak magam, mint abban a másfél órában éreztem.

most pedig épp gyakoroljuk á.-nal, hogy a sötétben mesélés után még összebújunk, de aztán kijövök a nappaliba (és akkor aztán forgolódhat meg vergődhet kedvére, amennyit csak szeretne). hosszú út volt eljutni idáig, mindkettőnkre büszke vagyok. (és várom, hogy hány perc után hangzik fel a “mami jöjjön!”.)