az esti mesélés ma olyan igazán meghittre sikeredett, és egyébként is voltak a napnak (és már a tegnapnak is) olyan szakaszai, amikor újra azt a jóféle együttlétet éltem meg á.-nal, amit egy ideje már csak nagyon ritkán. gyanítom, hogy egy dackorszakos hullámhegynek köszönhető mindez (na, nyugi, most is van napi ötszáz negoldandó helyzet, de a szünetekben egészen konszolidált a gyermek), szóval igyekszem kiélvezni, ki tudja, meddig tart. csomót énekeltünk mindkét nap, van már három karácsonyi kedvenc, nem győzöm ismételni őket. úgy örülök, hogy mindketten szeretjük a zenét.

j. pedig túl van egy újabb oltás-adagon, úgy örülök neki. és irtó büszke vagyok mindhármunkra, amiért totál gördülékenyen lehoztuk az egész rendelői látogatást. ezt jó sokszor el is mondtam á.-nak, amikor elmeséltem a napunkat, ami úgy tűnik, állandó eleme lett az esti rituálénknak. (szerintem szokás szerint én legalább annyira szeretem, mint á. - kicsit talán a saját vágyamról szól ugyanis, annyira jó lett volna, ha gyerekként automatikusan van alkalom megosztani az élményeimet, érzéseimet.)