ma a családi összefogásnak köszönhetően eljutottam masszázsra. annyira, de annyira, de annyira szükségem volt már erre, és nyilván kereshetnék valakit hozzánk közelebb is, de amióta zs.-t ismerem, egyszerűen képtelen vagyok lejjebb adni. most úgy érzem, végre történt valami elmozdulás a vállammal, ami hónapok óta csak rosszabbodott, mígnem a fájdalomhoz pár hete már mindenféle zsibbadások társultak a bal kezemben. a héten a manuálterápián is sikerült eltalálni egy ígéretesnek tűnő irányt, a hordozást a minimumra mérsékeltem, csinálom a gyógytornát, szóval most optimista vagyok.
ma á. anyukám helyett végül n.-nál alszik, úgyhogy azért készenlétben állok kicsit még, mint ahogy az első nagyis éjszakán is. ez a zabkeksz, amit a mikulásnak sütöttünk, eléggé addiktív, ki számolja, hányadikat eszem épp, miközben elégedetten konstatálom, hogy egy kivételével minden tétellel végeztem az aktuális listámról (mindezt egy terápiás rendrakást követően, úristen, túl sok lesz a jóból!).
néhány óra alatt tényleg világokat lehet megmozgatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése