ez a reggel pont olyan családos-lelassulós volt, amilyennek igaziból minden reggelnek lennie kéne a hosszútávú mentálhigiénénk érdekében. tökjók voltak a mai körvonal- meg wetime-kérdések is: mi a legnagyobb félelmed a jövőddel kapcsolatban, és mi fontos szerinted ahhoz, hogy egy család jól működjön (vagy valami ilyesmi). szeretném az adventi apropó nélkül is megtartani szokásnak, hogy a két hétvégi napon megválaszoljunk egy-egy ilyen kártyát, annyira klassz témaindítók valóban.

délelőtt elintéztem aztán egy-két apróságot, amíg á. a bébiszitterrel turnézott óbudán, annyira hálás vagyok, hogy nem igazán ajándékozunk évek óta karácsonykor, és nem lesz nagy családi kanosszajárás sem, szóval nekem ez az ünnep tényleg maga a színtiszta öröm. délután-este pedig átmentünk i.-hez a híres-neves bonbonkészítésre j.-nal és n.-val. persze, amíg mi maradni tudtunk, bonbonok nem készültek, viszont beszélgettünk egy csomót, ettem m. istenifinom húsleveséből, és maximálisan kiélveztem annak a - számomra továbbra is elképesztő - csodáját, hogy velem van egy kisbaba, mégis, teljes értékű tagként vagyok jelen a társaságban. 

á. pedig anyukámnál alszik (teljes eksztázisban készült rá tegnap óta), úgyhogy most épp egy pohár vörösbort iszom, hozzá argentin édességet majszolva. és örülök a fejemnek és a szuperjó életemnek.

(amúgy miközben ezeket a posztokat írom, arra is rájöttem, hogy nekem egyáltalán nem volt sz... évem, amit javítanom kéne. most van egy nehéz időszakunk, és - főleg - van egy dacos mindjárt-két-és-fél-évesünk, akivel ritkán zökkenőmentesek a napok, de ennyi. ettől függetlenül azért jól esik minden napban keresni azt, ami örömmel tölt el.)