ma manuálterápia helyett elmentünk á.-nal megnézni a fényvillamosok kirajzását, kis túlzással tavaly óta vártam ezt az eseményt (akkor tudtam meg, hogy ilyen van). szóval ez például egy olyan délután volt, amikor nagyon örültem, hogy egy bkk-mániás kisfiú anyukája vagyok. remélem, jövőre már komplett családilag megyünk. 

á. adventi borítékjaiba végül m. barátnőm ötlete nyomán én is tettem körvonal- meg wetime-kártyákat, hogy legyen valami ráhangolódás nekünk, felnőtteknek is. és ma pont ez volt az egyik kérdés, hogy mikor, milyen helyzetekben érezzük magunkat a legközelebb a családunkhoz. és tökjó volt, hogy ugyanazokra a momentumokra gondoltunk rögtön v.-ral.