olyan hihetetlenül gyorsan elrepült a december, most pedig á. már a nagynénjénél alszik, hogy holnap délutánra meglegyen a komplett varázslat. a kacsamellek beirdalva olvadnak a hűtőben, a karácsonyfadíszeket és az ajándékokat behoztam a házba. várom a holnapot, szerintem sokkal jobban, mint á., aki egyelőre még nem is tudja, hogy mit kell várni (bár valamennyire sikerült rá is átragasztanom a lelkesedést, mert az elmúlt két napban már mindenre azt mondta, amit szeretett volna csinálni, hogy majd karácsonykor.)

túl jó most minden, nem is tudok írni.