délelőtt tíz órakor egy szuperboldog kisfiú fogadott minket n.-nál, aminek nagyon-nagyon örültem, ugyanakkor pont az ilyenek miatt viselem nehezen sokszor, amilyen aztán délután meg velem volt (mindenen kiakadó, mindenre nemet mondó, mindenhol is ordító, kicsit sem együttműködő). tudom én a tankönyvet, miszerint a többieknél tartja magát, viselkedik és aztán - értelemszerűen - velem robban, de akkor is nyaff. én is szeretnék többet kapni a boldog á.-ból.

a workshop különben irtó klassz élmény volt, izgalmas érzés volt formálni a viaszt, mégha én néhány lépésben több segítséget is kaptam a rám kötött j.-ra való tekintettel. nagyon izgi, hogy milyen lesz a végeredmény. j. különben szuperül viselte az egészet, az első felét átaludta, aztán kézről kézre járt, amíg be nem fejeztük a munkát. még mindig hihetetlen élmény, hogy van egy gyerekem, akivel lehet csak úgy lenni. 

apukám végül ötezer zsák ruhát és cipőt hozott át, amit turbó tempóban átnéztem, hogy mi mehet adományba, mi pedig konténerbe. lehetséges, hogy túlzásokba esem, de adni tényleg csak olyan szeretnék, amit nekem is jól esne kapnom. még szerencse, hogy valószínűleg két autóval megyünk majd, különben a felét sem tudnánk elvinni (v. szeme kicsit el is kezdett tikkelni, amikor belejentettem, hogy mindent ki szeretnék mosni). szóval most épp még több holmi van a szaletliben és a házban, mint eddig, de talán egy hét erejéig még együtt tudok ezzel élni.