najó, most kicsit blogcember lett ebből az utolsó bejegyzésből, de ezt itt mind meg kellett enni, és aztán még el is rámolni, mosogatni a vendégek után, szóval most ültem csak le a fenekemre. nagyon szeretem az embereket az életemben, mondtam már? na, meg persze enni is szeretek - nem is tudom, idén mi vitte nálam a pálmát (az ikeás húsgolyó mellett), talán a sütőtökös rizottó meg az évről évre mindig csodás gombás-zöldbabos casserole. a quiche-t idén á. kedvéért nem paradicsommal, hanem brokkolival sütöttem, az is eléggé jól fogyott. és idén először a mennyiségeken sem aggódtunk.

á. végül a nagyinál alszik, bár szerintem ahhoz képest jól viselte az eseményeket, hogy mennyire mizantróp korszakát éli. persze, végig bújt, ha nem hozzám, akkor n.-hoz, de közben nagyon érdekelte minden (csak a korabeli kislánynak nem szabadott az 5 méteres körzetében lennie, mert akkor borult a bili). ettől függetlenül nem erőltettem a maradást, így kicsit jobban ki tudtam kapcsolni én is.

holnap pedig indulnak az adventi kalandok, alig várom. elsőnek elmegyünk, megnézzük a deák téri lego-villamost!