ha van olyan, hogy egy nap a lábakról szól, akkor a tegnap a lábakról szólt. például a kedvenc főorvosom kitartó unszolásának engedve felvettem a magassarkú cipőmet. egyelőre úgy érzem, az a pár vízhólyag a sarkamon csekély ár a konstans csodáló pillantásokért. aztán este a koncert. aktuálisan nem hiszem, hogy van szebb dolog a karmester lábainál. ahogy lábujjhegyre áll, majd visszaereszkedik, aztán lép egy aprót oldalra, megint vissza, egy merő zene az egész, pedig minimum negyvenhármas.