a pannonhalmi sauvignon blanc szerencsére hű társam volt, és kellemesen átszínezte apám baráti körét, a baráti kör feleségeivel együtt. de nem is mondok igazat, mert tulajdonképpen bor nélkül sincs velük semmi gond, kedvesek meg minden, én meg évről évre jobban viselem az évről évre meghallgatandó poénokat. meg az is segített, hogy az elején lehetett alakítani a másodháziasszonyt apám menyasszonya (baszki, szerintem először írom le most ezt a szóösszetételt) mellett. ebből a szempontból a tatár bifsztek (naeztvajonhogykellírni) ráadásul kifejezetten hálás étel, lehet állni hosszú negyedórákon keresztül a kenyérpirító mellett, bőven van idő a terep felmérésére. a tortát én szolgáltattam, finom volt.

apám barátai különben meglepően sokat tudnak rólam, ezzel kapcsolatban egyrészt az döbbent meg, hogy hogyhogy megjegyzik, másrészt, hogy akkor az apám beszél rólam/rólunk másoknak. 

aztán a húgom meg a kisebbik öcsém (haha) hazahoztak, és mindent összevetve nem bánom azért, hogy csak évente egyszer van születésnapja apámnak.

aztán meghallgattam ezt a számot körülbelül harmincszor.