hogy igazán minden rosszban (áj mín, hazaköltözés az atyai házba) van valami jó, mi sem bizonyítja jobban, mint az annyiféle sajttal teli hűtő, amennyit én az elmúlt három évemben nem kóstoltam végig. és még bor is van hozzá. finom bor.

a hetem amúgy azzal kezdődött, hogy a villamosról leszállva végigmért egy középkorú nő, majd diszkréten maga elé motyogta, hogy csinos. hm, csinos. hasonlóan diszkréten megköszöntem, sose rosszabb hétfő reggelt.

tegnap pedig arra kellett ráeszmélnem, hogy fejlődéstörténetemben egyelőre még mindig ott tartok, hogy lelkifurdalásom lesz, ha egy plüsskutyát magára hagyok a kanapén ahelyett, hogy folyamatosan az ölemben moncsorgatnám (gyerekkoromban többször fulladtam kis híján plüssállatokba lefekvéskor, mert senkit nem hagyhattam ki az ölelésből, mert hát az fájna neki). 

szerintem mostantól inkább visszafelé számolom az éveimet. mert lássuk be a tényeket, és legalább nem lesz akkora dráma a szülinapom sem.