a blue bird of happiness helyett egy sirály szállt el fél méterrel a fejem felett a petőfihídon, és igazán muszáj volt sírnom. pedig utálom a sirályokat. 

tulajdonképpen nagyon szeretném átsétálni a napot.

és készülődik már a láz is bennem, érzem a füleimen, meg ahogy megváltozott a cigaretta füstjének az illata (csak az utcán csapott meg, nyugi), így kezdődik mindig. gyerekként folyton beteg voltam karácsonykor, őrzöm a hagyományt idén is, meg hát megvan a lázra most a másik szokásos okom is.

viszont nem súroltam ki a lakást és nem raktam kényszeresen rendbe a dolgokat, sosem volt világos, miért kell karácsony előtt az ablakokat is megpucolni. ugyanannyira nem erről kéne, hogy szóljon az ünnep, mint az ajándékokról sem. 

g. persze még nem indult el, a sajttorta viszont a hűtőben. 

prot szeretnék lenni a k-pax-ből. vagy aglaja. vagy a pillangó a bambiból.

másodpercenként várom, hátha épp akkor kezdek el másképp érezni.