kevesebb, mint két hónap, és az államvizsgán is túlleszünk, a dékáni meg még mindig az átlagainkat számolja, a hök/dékáni pedig még mindig a fantom-ösztöndíjaink kamatjaiból él. engem viszont most sümeg fellelkesített (lekopogom), és már csak három, hogy igazán vége legyen. a számokról jut eszembe (mert az évfolyamtársaim szerint ezekkel [áj mín a számokkal] a fészbúk falat kell telehányni, mert az kib. menő majdnem-orvossá tesz minket), hogy amíg j.nak az okoz nehézséget, hogy időnként "lejöjjön" a fészbúkról, addig én sokszor azt érzem, hogy a "fennmaradás" esik nehezemre. pedig becsszóra igyekszem letiltani az ismerőseim azon felét (háromnegyedét?), akik ki tudja, milyen indíttatásból, de nemviccelek, azt is megosztják, hogy az esti aerobic után hány db, azaz darab izzadtságcsepp, hova és milyen szögben hullott le megfáradt testükről. és a hasonlók. alig várom, hogy felavatódjunk, az lesz csak a kánaán.)
jövő héten ráadásul tablófotózás is lesz, ami azért is különösen frenetikus, mert megnéztem a pár évvel ezelőtti linket, amit megosztottak mutatóba a szervezők, és olyan hajakkal találkoztam (magukról a fejekről most nem beszélnék), hogy sajnos kénytelen leszek előtte elmenni és beszáríttatni az enyémet, mert valahol a városban ez ki lesz állítva közszemlére, és két másodperc alatt meghoztam azt az életbevágó döntést, hogy még kevesebbet eszem, de a hajam nem nézhet ki úgy.
a nyár pedig szuper lesz (mintha ezt tavaly is írtam volna, és mellesleg be is jött), lesz benne balaton j.nál, voltfesztivál és talán-talán olaszország, és úszás és napozás és úszás és napozás. ez utóbbit amúgy ma ünnepélyesen elkezdtem, a talpaim pedig már most olyan mocskosak, mint nyár közepére szoktak lenni.
szóval boldogság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése