great expectations.

great expectations.

2013. április 26., péntek

csipkebokor vessző.

tegnap végül elleveleztem a blogírásra szánt időt a s.-i főorvossal. holnap utazom, és okos leszek, nem terelem érzelmi síkokra a döntést, jóelőre tisztáztam magammal (és vele), hogy a hivatalos határokat régesrég túllépő levelezésünk nem kötelez semmire. azt fogom dönteni, amit igazán akarok dönteni, és ami a legjobb nekem. m. közben rámírt reggel skypeon, és mondta, hogy megkérdezi nekem u.át, szerinte akarjak igenis ott rezidens lenni, aztán meg érdeklődik pécsett is, tisztára meg vagyok hatva a gondoskodásától, még akkor is, ha valószínűleg semmit nem tud elérni vele. és van pár interjú időpontom mindenfelé, vettem tegnap szép moleskine határidőnaplót, egyszóval végérvényesen felnőtt lettem (nem).
jobb is talán (biztos), hogy nem írtam tegnap. mert olyanokat szerettem volna, hogy rendben van-e, hogy megint annyira utálom magam (a testem, az arcom), hogy órákon át képes lettem volna bőgni a hülye tablófotózás után. rendben van-e, hogy egészen más mozit nézek, mint akik szépnek tartanak, rendben van-e, hogy ilyen szinten a külsőségek határoznak meg, rendben van-e, hogy ennyire kiborulok a külsőségeimen. vagy az, hogy mindezt akár mosolyogva is elő tudom adni, és hetek óta végigszínészkedem a napjaim nagy részét. nem tudatosan, és nem is állandóan, de sokat és régóta. közben pedig mintha ketté lennék hasadva, egyszerre vagyok jól és rosszul. talán ha ki tudnám számítani, mikor melyik részem kerekedik felül, még vicces is lenne, de így leginkább széttárom a kezeim, majd elválik, bekattanok-e aznap, vagy sem.
és megbántok másokat, folyamatosan meg, persze sose olyat, aki érdemli, hanem aki kéznél van, és elég közel ahhoz, hogy megtehessem vele. kérdés, hogy meddig, mert én már rég faképnél hagytam volna magam egy ordasnagy pofon után. kérdés, hogy képes vagyok-e változni.
az biztos, hogy jó, hogy elkezdek járni az e.hoz jövőhéttől megint.

5 megjegyzés:

  1. Nem kéne neked mozgás- és táncterápiába járnod? Az ilyen beszélgetős terápiáknál sokkal hatásosabb a testtel kapcsolatos izékre.
    http://www.tancterapia.net/iranyzatok_pdmt.htm

    VálaszTörlés
  2. köszi. egyelőre jól megleszek ezzel. a testképem hullámzó. meg azt hiszem, leginkább sportolnom kéne a nyafogás meg hiszti helyett. :)

    VálaszTörlés
  3. nincs rendben, de - persze ez tudom, nem vígasztal- vagyunk páran, akik hasonló cipőben járunk mint Te, pedig kicsivel idősebbek vagyunk nálad. szóval az mindenképpen jó, hogy felismerted a problémát így még relatíve zsenge korban mert fogsz vele kezdeni valamit hamar.

    és a sport, az tuti jó lesz, én is most kezdtem el csak, pedig világéletemben lusta disznó voltam, és tényleg: mindenféle lelki nyavaját gyógyít.

    VálaszTörlés
  4. :)) jópárszor rájöttem már én is, hogy a sport nemcsak a löttyedt combok ellen jó..., csak ez az elkezdési-képtelenség, ez ne lenne. és tudom, hogy nagyjából mind ebben a cipőben járunk (mind=nők), és hogy soha nem leszek elégedett, csak félek (talán erről nyünnyögtem is már itt korábban), hogy amikor x évtized múlva visszanézem a mostani önmagam, fogok rájönni, hogy azoknak volt igazuk, akik szerint irigylésre méltó külsőm van, és olyan alakot szeretnének, mint az enyém, én meg végighisztiz(t)em az egészet. :) na, ezt lenne jó elkerülni, és az énképemet közelíteni kicsit a reális énemhez (vagyis a külvilágból kapott visszajelzésekhez). ha erre van jó tipped, ne habozz! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ósdi bölcsesség, de igaz: az idő múlásával többnyire csak rosszabb lesz a külsőnk, ez van. inkább élvezd azt, ami tetszik magadon, vagy ha ez nem megy, élvezd azt hogy tetszel másoknak, legyen az bármilyen hihetetlen is a számodra. én pl. képzeld, 30 éves koromig egyáltalán nem hordtam szoknyát, mert meg voltam győződve hogy nincsenek jó lábaim. mintha csak a tökéletesen formás lábak luxusa lenne a szoknya...aztán ráúntam a nadrágra egyszercsak, pedig a lábaim azóta sem lettek jobbak, mégis, mostmár másként viselem őket, ezért mások is másnak látják őket. ergo: próbálj meg ráúnni erre a parádra.

      ( amúgy az egyáltalán nem kóros, ha rosszabb napjaidon nem tetszel magadnak, ha a jobb napjaidon, amiből szerintem sokkal több van, nem kattogsz ezen a problémakörön)





      Törlés