megnéztük végre a vasladyt, és bár maximálisan megértem a kritikákat, nekem pont azért tetszett, amiért mások esetleg pocskodiázták. a film egy nőről szól (írhattam volna nénit is, de merylstreepet még rémrondává maszkírozva sem illetem a néni jelzővel), aki zavarodott, aki hallucinál, aki nem képes feldolgozni a férje elvesztését, és az összevissza gondolatai közt összevissza rémlenek fel benne (körülötte) múltjának az összevissza darabkái. magányos, szánni való öregasszony, tulajdonképpen bárki lehetne, puszta véletlen, hogy ő éppen margaret thatcher. szóval aki átfogó életrajzi filmet várt, az pufoghat szabadon, szerintem viszont eléggé lehengerlő volt, ha nem is történelmi, de lélektani kategóriában. ellenben az 'álljatok jobbra a mozgólépcsőn'-mozgalom mellett mostantól napirendre tűzöm a 'nézzétek meg inkább otthon dévédén, ha se csöndben, se kaja nélkül nem bírtok ki kilencven percet' címűt is, mert ez a mai szinten aluli volt. és még a maifiatalok a prosztók, skandallum.
különben megnéztem ma a la guerre est declarée-t is, úgyhogy (ad.egy) rádöbbentem, hogy mennyire konkrétan nem tudok franciául, (ad.kettő) ettől függetlenül mennyire remekül tudok fuldokolva bőgni rajta. túl sok volt a szeretet, na.
j.tól pedig megkaptam a teljes (eddig még) kiadatlan j.&j. műsorcsokrot, és amellett, hogy a majdnem-bepisilésig vihogtam magunkon, azt a kétségbeejtő felfedezést tettem, hogy én az érettségikor és aztán, az orvosi előtt közvetlenül is kurvajól egész csinosan néztem ki. mármint vékony voltam meg formás meg minden. ami önmagában még nem adna feltétlen okot a kétségbeesésre, viszont arra a tényre tisztán emlékszem, hogy én már akkor undorodtam magamtól, és már akkor folyton egy korábbi, ideálisnak tartott állapothoz hasonlítottam a hasam, a fenekem, a combom, a satöbbim. és hisztérikus leszek a gondolattól, hogy amikor öregen és szenilisen (vagy csak simán középkorúan) visszanézek majd képeket meg felvételeket, akkor fogok rájönni, hogy az egészet elcsesztem az állandó testképzavarommal. hogy sose voltam képes örülni magamnak. szóval ki vállal ingyen terápiába sürgősséggel?
meg az is van, hogy annyira állóvíz minden, hogy komolyan van időm olyanokon tépelődni, hogy miért villan fel minden éjjel pontban fél egykor a mobilom képernyője. amióta az egyik mínuszfokos éjszakán láttam a hold körül egy tőle természetellenesen távol lévő fénykarikát, az első számú gyanúsítottaim az ufók. mindig sejtettem, hogy ítít csak álcából találták ki olyan cukinak, valójában világuralomra törnek. a telefonjainkon keresztül.
ahh, ez annyira menő. peer gyntöt olvasok, és letöltöttem hozzá aláfestésnek grieg zenéjét. de nyugtassatok meg, hogy nem én vagyok az egyetlen analfabéta, aki nem tudta, hogy ez is ebből van.
úgy szeretném csak egy kicsit kevésbé szeretni a krémest.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése