a hőmérők higanyszála ezennel túlkúszott a nulla fokon, el se merem hinni (najó, igaziból egyetlenegy hőmérő sincs a közelemben, inkább a fülemen, meg úgy általában a bőrömön éreztem reggel, hogy hosszú idő után ma először nem akarok megfagyni, csak úgy szerettem volna leírni ezt a mondatot. mielőtt visszaolvastam volna, kifejezetten menőn hangzott.). egyébként pedig azt csinálom, hogy átfestettem a körmeim, hogy legyen alibim tovább semmittenni. szerencsére a csillogós szürke minimum fél napig szárad, mert megérdemlem. a semmit mármint.
isolde blogján olvastuk e.vel, azóta akartam írni, aztán valahogy eltelt a hétvége a szentjohannával, honfoglalóval, alvással, dumálással, pogácsasütéssel, és főleg a rengeteg, a soksoksoksoksoksok evéssel blogolás nélkül. meg amúgy is rájöttem, hogy annyira tökéletesen van megfogalmazva, annyira igaz, hogy minek is írnám meg pepitában, felesleges. éljen a lustaság, elképzelem inkább, hogy én írtam, maximálisan a szívemből szól, fantáziálásban pedig úgyis verhetetlen vagyok.
viszont veszteni továbbra sem vagyok képes, de az valami tébolyító, hogy mennyire nem. úgyhogy két opcióm van, vagy lekattanok a honfoglalóról, de sebtiben mostazonnal, vagy heteken belül a pszichiátrián találom magam. de még előtte (biztos, ami biztos) kiidegelem e.t teljesen, és nem lesz többet a barátom. megjegyzem, csöppet sem hibáztathatnám érte.
tényleg ideje lenne kezdenem magammal valamit. bármit. első körben például hajat fogok mosni, mielőtt levakarom a maradék hajam a fejemről. meg csinálunk a héten végre ruhacserét, az jó lesz, a pénztelen, ruhamániás lányok szeletnyi mennyországa. áthoztam egy csomó ruhát (nevetségesen ragaszkodom különben hozzájuk, frankón kötődöm érzelmileg olyan darabokhoz, amik minimum három éve lappanganak a szekrény alján), sütünk pogácsát megint, és olyan lejátszási listát állítottunk össze e.vel, hogy ahh.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése