great expectations.

great expectations.

2013. december 15., vasárnap

if this isn't love, i don't think i can handle the real thing.

megnyugtatnak az állandóságok. például, hogy azóta tetszenek a festmények és rajzok a great expectations-ből, hogy először láttam a filmet, és szerintem ugyanúgy fognak tetszeni újabb tíz-tizenkét év múlva is. vagy hogy a dumbo, amit ötévesen láttam utoljára, egy az egyben ugyanazokat az érzéseket váltja ki belőlem, bő húsz évvel később is. vagy hogy utálom a bohócokat és félek tőlük és irtózom (és most már azt is tudom, hogy ez pont a dumbo miatt van). vagy egyáltalán, hogy egy rajzfilm ezerszer jobban kikapcsol, mint egy átbulizott este.
satöbbi.
és megnyugtatnak a változások. például, hogy még tavaly is csak udvariasságból ettem meg a sült sütőtököt, mert milyen már, hogy édes, levest kell belőle csinálni, és punktum. most meg kétpofára tömöm, ami maradt a süti miatt (ezt csináltam meg, csak a máz nélkül). vagy hogy már szeretnék tudni vezetni is, nem csak birtokolni egy jogosítványt, és tavasszal el fogok menni órákat venni, semmilyen gyávaság meg lustaság nem tántoríthat el. vagy hogy már nem vagyok a rosszullétig tachycard, ha telefonálnom kell, és nem halogatom napokig (sőt, én intéztem az osztálytalira, ugye, a foglalást, és a kolléganőt, aki az ügyeleti beosztást intézi sem iksz átszorongott és halogatott nap után hívtam fel, hanem azonnal, ahogy volt időm és eszembe jutott).
satöbbi.

amúgy meg kínban lennék, ha számot kéne adnom, mi miatt nem jutottam el a héten sokszor a gép bekapcsolásáig sem. pedig már van naptáram, és tekintve, hogy kényszeres vagyok, minden bele is van vésve.
azt viszont tudom, hogy a héten lesz karácsony háromszor, hogy sütök pogácsát (naná, hogy az új kiszúróformákkal, majd mindjárt rakok be képet) és habos-túróst és sajttortát és mézeskalácsot, hogy kitalálom és beszerzem az összes karácsonyi ajándékot (háhá), illetve hogy megírok vagy tíz zárót, mert az ünnepekre bezárnak két emeletet. úgyhogy ha ezen a héten nem fogom bekapcsolni a gépet, arra megvan az alibim, azt hiszem.

és akkor ők a new-wave mézeskalács-formáink:


ő pedig francesco clemente, mármint a legtökéletesebb képei a filmből (szerintem jogosan vagyok szerelmes):


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése