azon gondolkodtam tegnap a reggeli rituáléim közben, ha nekem kéne naplót írnom a literán.
illetve inkább azon gondolkodtam, hogy milyen lenne olyan embernek lenni, akit megkérnek, hogy írjon naplót a literán. (jó.) j. tette ki a face-n, és hogy ilyet tudnék én is. sőt, mégilyet.
vagy hogy ez is azok közé a tevékenységek közé tartozik, amiket remekül és frappánsan meg tudok csinálni gondolati síkon, mert úgyse kerül rá(m) sor. (valószínűleg igen.) vagy hogy biztos csalnék. nem is azt a napomat írnám meg, sőt, nem is egy napot, hanem minimum egy hetet csalnék össze egy nappá, kábé azalatt történik velem bármi (jóesetben).
vagy hogy még frappánsabb lennék, és dalcímekből írnám. hogy everybody but me, így kezdem (az összes reggelt, az összes délutánt, az összes estét). aztán jön, hogy j'aime pas l'amour. ami nem is igaz, mert előző nap az állításbeli szerepemben is j'aimeltem, nagyonis. viszont a cinikus, az vicces. legalábbis én a picit szomorú, picit keserű, önmagát olykor kifigurázó, magányából cinizmust gyártó nőket szeretem. fene se kíváncsi a boldog, kétgyerekes családanyák naplójára. (ez sem igaz, csak frappáns megint, beleillik a profilba.) utána magical és fuori dal mondo (kívül a világból [a gugli szerint ki ebből a világból, avagy mennyei], ez meg csodásan rímel az elsőre, milyen menő vagyok már, pedig randomra van állítva a lejátszási listám). welldone.
egyébként meg mostam arcot és fogat, a kávés bögrére viszont nem jutott időm. és ott vannak még a tegnapi pizzaszeletelő kések is, rendelt pizzát főztem megint, ami főleg szégyenteljes. bár ha szeretném, ebből is faraghatok életérzést. vagy stílust. welldone, again.
ma hirtelen még banki ügyintézőnek lenni is kecsegtetőnek tűnt: holnap lesz az első munkanapom, igen. ha lenne pénzem utána újrarakatni, szívem szerint magamra húznám a parketta összes lécét, ideiglenes búvóhelyül. halálos betegséget imitálni mégiscsak ildomtalan lenne.
(most mondjam, hogy épp az szól, hogy poison?)
vagy hogy ez is azok közé a tevékenységek közé tartozik, amiket remekül és frappánsan meg tudok csinálni gondolati síkon, mert úgyse kerül rá(m) sor. (valószínűleg igen.) vagy hogy biztos csalnék. nem is azt a napomat írnám meg, sőt, nem is egy napot, hanem minimum egy hetet csalnék össze egy nappá, kábé azalatt történik velem bármi (jóesetben).
vagy hogy még frappánsabb lennék, és dalcímekből írnám. hogy everybody but me, így kezdem (az összes reggelt, az összes délutánt, az összes estét). aztán jön, hogy j'aime pas l'amour. ami nem is igaz, mert előző nap az állításbeli szerepemben is j'aimeltem, nagyonis. viszont a cinikus, az vicces. legalábbis én a picit szomorú, picit keserű, önmagát olykor kifigurázó, magányából cinizmust gyártó nőket szeretem. fene se kíváncsi a boldog, kétgyerekes családanyák naplójára. (ez sem igaz, csak frappáns megint, beleillik a profilba.) utána magical és fuori dal mondo (kívül a világból [a gugli szerint ki ebből a világból, avagy mennyei], ez meg csodásan rímel az elsőre, milyen menő vagyok már, pedig randomra van állítva a lejátszási listám). welldone.
egyébként meg mostam arcot és fogat, a kávés bögrére viszont nem jutott időm. és ott vannak még a tegnapi pizzaszeletelő kések is, rendelt pizzát főztem megint, ami főleg szégyenteljes. bár ha szeretném, ebből is faraghatok életérzést. vagy stílust. welldone, again.
ma hirtelen még banki ügyintézőnek lenni is kecsegtetőnek tűnt: holnap lesz az első munkanapom, igen. ha lenne pénzem utána újrarakatni, szívem szerint magamra húznám a parketta összes lécét, ideiglenes búvóhelyül. halálos betegséget imitálni mégiscsak ildomtalan lenne.
(most mondjam, hogy épp az szól, hogy poison?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése