(harmless as a drawn-on tear.)

milyen könnyen csúszom át egyikből a másikba. megszokhatnám, mégis, alkalomról alkalomra rácsodálkozom. de már tegnap éreztem, ahogy leszálltam a nyugatinál, hogy akkor megveszem a pletykaanyut, és aztán séta haza (minden pillanatát ki akarom használni az esőmentes ajándék-tavasznak), már akkor más volt a lélegzetvétel. ami csak fokozódott a borkóstolóval (pedig becsszó, kiöntöttem pár decit, mint a profik!), a kilenc óra alvással, a ma délelőtti futással (a sokadik "első" szigetkör az életemben), a délutáni vizslasimogatóval, a meseszép világoskék kabátommal.

hát, ilyenkor érzem nagyon, hogy köszi.