nem szeretkezik, nem szeret egymásba így senki, ilyen kétségbeesett tébollyal, ezek a párbeszédek nem hangoznak el. ennyi azúristennélistöbbtonnás súlyú sors nem létezik az egész világon, mint bartis attila egyetlen regényében.

olvasás közben pedig leginkább jókora adag hálát érzek, amiért tíz év alatt mégiscsak változtam.

(merthogy most épp ez vagyok:)