ez a kép nagyjából le is írja az ünnepi hangulatomat (mondanom sem kell, hogy a kép úgy fél órája készült, és azóta egy fia bejgli nincs a tányéron). jövőre áttesszük a karácsony székhelyét hozzám, micsináljak, ha az én fám a legszebb, és itt érzem magam a legjobban.

nem tudom, jó-e vagy rossz, hogy ismét viszonylag hamar sikerült magam kiráncigálni abból a "tejóég-csapdában-vagyok-és-sose-fogok-szabadulni-ha-az-elmúlt-két-évben-nem-szabadultam"-érzésből, ami pár napja elkapott. sanda gyanúm, hogy inkább rossz, mert hát tényleg csapdába raktam magam, és tényleg kurvára ki kéne szabadulnom. és lehet, hogy erre kéne koncentrálnom, nem pedig a tányérfestegetésre. mondjuk meg kell hagyni, eléggé faszák lettek:

szóval, csapda marad, tányérok sokasodnak, meg mindjárt kirakom mécsesekkel a fa alját, adjunk még egy utolsót az ünnepnek.

boldogat.