ülök a teraszon, téli napfürdő. amikor nem a semmire, akkor a tavaly ilyenkorra gondolok. pár óra, és először csókoljuk meg egymást. nagyjából percre pontosan plusz egy nap, és keringek a kórház kertjében, proaktív és okos hangon magyarázva, hogyan fogjuk hétfőn megbeszélni kettőnket. ha függőlegesen simítok végig a homlokomon, nem lesz már soha, hogy ne érezzem a ráncokat, de ez az év sem lesz soha úgy, hogy ne lett volna. 

képes vagyok egy éve szeretni. 

egyvalakit szeretni.