vannak néha ezek a túl éles kontrasztok a tegnap és a ma között. vagy maradjunk inkább annál a verziónál, hogy az egész meg sem történt. (nem a ma, a tegnap.)

két filmbe illő ház fogja közre szimmetrikusan az utca bejáratát a tér felől, és mintha egy jelenetben sétálnék át közöttük a lakás felé. aztán túl sokszor találom el a történet végét.

milyen nagyon könnyen tudok dobálózni én a tetteimmel.