ihlet kéne. a lakásnézéshez, például. mert lesz. lakásom. saját. mennyiben árulkodik vajon a diszfunkcionalitásomról, hogy amióta ez tény, totálisan le vagyok fagyva, mert hogyan kezdjek hozzá az annyi sok lehetőségből válogatni. és egyáltalán, hogyan kell berendezni egy lakást, kreatívan, stílusosan. amikor arra is másfél napba kerül rávenni magam, hogy az ügyeleti holmijaimat kirámoljam a táskából, vagy eltakarítsam az asztalról a felgyülemlett számlafecniket. szóval most akkor merjek képeket nézegetni a művészetterápiáról? meg ötleteket a pinteresten? szóval most akkor ez igaz?

hú, de sz** vagyok a kezdésekben.

ő még nem is tudja, mert tegnap reggel beszéltünk utoljára, amikor még a kórházban voltam, ő meg a piacon teljesítette családapai kötelezettségeit. és azt sem hiszem, hogy együtt fogjuk a lakásokat járni, ami persze talán jobb is, mert minek éljem bele magam a párság illúziójába. én nem is értem, hogy van pofája a szívemnek szerelmesnek lenni belé. hogy van pofája az agyamnak reménykedni. amikor olyanokat mond, hogy ő nem tudja. ő még mindig a csodára vár. aztán kiderül, hogy a csoda akár az is lehetne, ha accidentally teherbe esnék. hogy van pofám szerelmesnek lenni belé, ismétlem, h o g y a n. 

az új lana del rey ellenben tényleg klassz. el is kezdtem aranyra festeni a körmeim. ehhez a zenéhez kizárólag az arany körmök illenek.