(no one belongs here more than me you.)

el kéne dönteni, sírás vs. röhögés, amiért creusa a héten megtudta, hogy a nagyjából egyetlen önmaga által  is elismert erénye (a haragtartási képtelenség) abból a fakadt, hogy megrekedt azon a fejlődési szinten, ahol az adott személy iránt érzett, egymással ellentétes érzések mission impossible. 

szóval az van, hogy k***vára nem megbocsátó vagyok, hanem képtelen vagyok pár napnál tovább elviselni,  mert szerintem azt nem szabad, hogy dühös legyek valakire, akit szeretek. 

aztán a terapeutám felvetette, hogy rá alkalomadtán haragudjak bátran, mert az kell. amit tudok, magamban viszont kuncogtam a markomba, majd, ha fagy, mégis mit gondol. ráadásul őt duplán szeretem, mert áttételileg meg emberileg pláne.

főleg időhúzásból írok különben, mert már csak két rész van hátra a hídból, és minimum egyre ebből a holnapi ügyeletben lesz szükségem. 

egy skandináv sorozat az átmeneti tárgyam.