egyébként van a belsőn túli életem is, ebből kifolyólag időm viszonylag limitált. de most nagyvonalúan magamnak adtam a hétvégét, úgyhogy karamellás nespresso (hogy bírtam eddig nélküle, nem is értem), blogolvasás, énekelve takarítás, rajz, zongora, esetleg némi ruhanézelődés (mérhetetlenül frusztrál, hogy az idei leértékelésekkor még nem vettem semmit, pedig a kongresszusra nem is ártana valami csinos-elegáns. pénzem persze nincs, de ez a tény még sosem akadályozott meg a költekezésben).

megvolt a második önálló ügyeletem is, és bár valóban elégedett voltam én is, mert minden kavarás és nyakamba varrás ellenére boldogultam zökkenőmentesen a helyzettel (egyszerre három felvétel, akiket még nem nekem kellett volna, hanem a nappalisnak, majd befutott közben a negyedik is, aki már valóban rám tartozott), a külső és belső valóság közti diszkrepanciákon még mindig bécsi kapunyira tátom a szám. mert hogy több helyről hallottam vissza (ki a szemembe mondta, ki a nálunk nővér barátnőjét hívta fel reggel telefonon), hogy ilyen talpraesett, ügyesokos rezidenst rég nem látott, és hogy milyen jó orvos leszek. mire a nővér-kollégáim kórusban vágták rá, hogy mi ezt eddig is tudtuk. ilyen körülmények között viszonylag nehéz fáradtnak és hisztisnek maradni. meg az is megdöbbentő volt, hogy olyanok szimpatizáltak azonnal velem és álltak mellém, akikkel most találkoztam életemben elsőre, maximum másodjára. 

ettől függetlenül nem feltétlenül bánom, hogy az önmagamról való képem viszonylag távol van a külsőszemű megítélésektől. persze, franc se tudja. vagy nagyon boldog lennék vagy nagyon arrogáns.

előtte meg szabadságon is voltam, és kimentünk bécsbe agnes obel-koncertre, ami zseniális és inspiráló volt. a koncert előtti koktélozás meg arra inspirált, hogy valahogyan tényleg meg kéne gazdagodnom a nem olyan távoli jövőben, mert nekem erre igazán igényem van. a pink chevrolet-re egy amerikai bárban, a sétára egy idegen város fényeiben, az igényes közönségre, a gyönyörű zenére.

bár a jelen helyzet az, hogy a pillangók továbbra is tartó röpködésének köszönhetően minden egészen konkrétan úgy tökéletes, ahogy van.