úgy süvítenek a napok el felettem, a felére sincs kapacitásom, amit valójában szeretnék. nemhogy írni, de olvasni se volt időm blogot, j.ét nyitottam meg ma véletlenül, szégyentelenül vagyok lemaradva. nem akarok feljebb nőni, ha ez azzal jár, hogy továbbredukálódnak a barátságaim (nemhogy email kapcsolattá, de a nullára) és a elvész az a kevésmaradék komplexitásom is.
most nem is tudom, honnan kezdjem, le vagyok maradva tulajdonképpen önmagamból is. az van mostanság, hogy nagyon szeretek egy csomó embert, állítok családot, sokat, kitalálok végre szakdogatémát (evészavarok terápiái, reményeim szerint családállítással megfűszerezve, juhú!) és enyém a világon a legszimpibb témavezető, megírok egy-két tökéletesen felesleges prae-vizsgaidőszakos vizsgát, elárasztom (nemfinom) fehérborral r. ex-konyháját, veszek pár újabb felesleges, ám annál csinosabb ruhát a h&m-ben, és megyek legyenönismilliomos próbajátékra. amivel kapcsolatban csak annyi a vicces, hogy feltételezem, ezer forduló, míg eljut esetlegtalán a műsorig az ember lánya, mi meg már el is költöttük gyakorlatilag a nyereményt, legyen az bármennyi. és azt hiszem, ennél pontosabb személyleírást sehogy máshogy nem is adhatnék magamról. mindenesetre az lesz, hogy ma este beleásom magam a wikipédiába, mert hol van már az a bohó ifjúság meg az érettségi, és egyébként is, bármit, csak az urológiát ne kelljen, csak még egy picitne.
különben pedig olyan vérmes elhatározásaim vannak, mint hogy idén TÉNYLEG le fogom sz**ni a vizsgákat. az nem megy, persze, amit t. tervez, hogy június közepére szabadul, de felpörgetem én is, és nem lesz reggeltőlestig könyv fölött sírás-rívás meg szociális izoláció meg szerepredukció, de nem ám. ezt is a családállításnak köszönhetem igaziból, mert amióta azt csinálom, érzem, milyen valóban motiváltnak lenni valamiben, nem csupán kötelességtudatból csinálni tökéletesre. ez az ötödév, ezek a tárgyak, istenem, annyira nem érdekelnek, hogy amióta kitaláltuk e.vel, hogy mit szakdogázzak konkrétan, nagyjából csak azon pörgök. meg hogy milyen közös terápiát és kutatást fogunk majd csinálni sok év múlva, juj. szeretek lelkes lenni, arra kellett rájönnöm.
és a nyárra is, annyi minden szuperjó van, megyek majd ide-oda, balatonra j.ékhoz, r.hoz, horvátországba b.tal, németországba talántalán e.vel. addig meg van az okosfüzetemben egy oldal, ahova fel van minden vésve kerek rózsaszín betűkkel, azokat fogom átkaristolni szépen sorban, és büszke leszek magamra, de nagyon.
különben pedig olyan vérmes elhatározásaim vannak, mint hogy idén TÉNYLEG le fogom sz**ni a vizsgákat. az nem megy, persze, amit t. tervez, hogy június közepére szabadul, de felpörgetem én is, és nem lesz reggeltőlestig könyv fölött sírás-rívás meg szociális izoláció meg szerepredukció, de nem ám. ezt is a családállításnak köszönhetem igaziból, mert amióta azt csinálom, érzem, milyen valóban motiváltnak lenni valamiben, nem csupán kötelességtudatból csinálni tökéletesre. ez az ötödév, ezek a tárgyak, istenem, annyira nem érdekelnek, hogy amióta kitaláltuk e.vel, hogy mit szakdogázzak konkrétan, nagyjából csak azon pörgök. meg hogy milyen közös terápiát és kutatást fogunk majd csinálni sok év múlva, juj. szeretek lelkes lenni, arra kellett rájönnöm.
és a nyárra is, annyi minden szuperjó van, megyek majd ide-oda, balatonra j.ékhoz, r.hoz, horvátországba b.tal, németországba talántalán e.vel. addig meg van az okosfüzetemben egy oldal, ahova fel van minden vésve kerek rózsaszín betűkkel, azokat fogom átkaristolni szépen sorban, és büszke leszek magamra, de nagyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése