great expectations.

great expectations.

2012. május 22., kedd

guess what.

szóval most megpróbáltam. nem stresszelni úgy, nem túldimenzionálni, sőt, nem dimenzionálni egyáltalánse. erre tessék, nesze nekem, kiderül, hogy nem megy. hozzá még elveszett a szerencsém is, mintha csak alá akarna támasztódni a mágikus gondolkodásom, miszerint akkor érdemlem a sorsszerű segítségeket, ha előtte vértizzadva teszek is érte. pedig közben azt érzem, annyira elég. hogy igenis vihogva szeretnék a élni következő  hetekben, hogy húgyológia meg congenitalis curvatura, nem pedig ideggyengén rettegve megint. nem kérek több megalázó-igazságtalan vizsgát, nem akarom, hogy érdekeljen. nem akarok hisztérikus lenni. nem akarok boldogtalan. nem akarom a nap huszonnégy órájában kívánni az édességet (de komolyan folyton). szeretném tiszta szívből elengedni az egészet úgy, hogy a legtitkosabb myocardium-foszlánykámban se számítson, hogy négyes vagy ötös (vagy hármas vagy olymindegy). 
szeretnék örülni annak, hogy eláztam ma kétszer, és csupagöndör a hajam. szeretnék örülni b.nak, a családomnak, a barátaimnak, a napsütésnek, az esőnek, a szélnek, a szélcsendnek. 
szeretnék okosabb lenni. de sokkal és máshogy, mert akkor tudnék (úgy hiszem) ****ni a presztízsre éteri magaslatokról. érezni kéne, nem alibi teng-lengeni lakásról lakásra.
és először életemben öregebbnek is jó lenne lenni. hasraütésszerűen kerek egy hónappal. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése