delirium tremens.

időtlen napok óta nem jutottam a bloghoz, mert van helyette *** beadandó (amúgy jó téma, nem az ő hibája, igazán, csak én vagyok kreatívtalan és a gondolkodástól elszokott), családállítás (ahol újabban szintén kiélhetem a grafomán vénámat, ráadásul még az egóm is hízlalja a máját m. dicséretein), világlátás, inspiráció, frisskeletű nyár, és van persze b.. tulajdonképpen már ezt a mindet sem vagyok képes tisztességesen összeegyeztetni, ami csupán azért kellemetlen, mert, ha őszintén magamba nézek, legjobb számítások szerint is a jövő héten el kéne kezdenem legalább parázni a tanuláson (mert az segít, naná), és nemkevés embernek lógok randival, és szakdoga témát kéne kitalálni-elintézni, pár órára mégiscsak bejárni, olvasni, zongorázni, és hát jaj. 

ennyit tehát a bevezető nyünnyögésről, egy percig sem gondolom ám komolyan, túl jól vagyok ahhoz, azt hiszem, még lázas-torokfájós-enyhénhörgősen is. viszont ápdételni vagyok muszáj, mert közben este lett, pirosbarnára sültem, úsztam b. szerint tizennyolc (szerintem legfeljebb mínuszban ennyi) fokos tóban, ettem sztrapacskát juhtúróval,  minden energiámat beleírtam a megküzdés érett formáiba (amúgy arról szól inkább, hogy mi a különféle stratégiák szerepe a segítő hivatást űzők pályánmaradásában, és a végén egészen belejöttem, de esküszöm, ha még egyszer le kell írnom a személyiségfaktor, illetve a coping szavakat, akkor eret vágok szépcsendben). 

úgyhogy becsszó, fogok írni roadtripről-lelkecskémről mindenfélét, mert szeretnék, tényleg. elöljáróban annyit, hogy kiderült, hogy (1) mégis szeretek utazni, (2) a sör finom, csak jó helyen (és emberrel) kell inni, (3) simán esélyem van milliomossá gazdagodni a világszámmal, miszerint jobbkezes létemre fordítva fogom a kést-villát (ez b.nak az első étkezésünkkor tűnt fel, csak én nem értettem, a knédlit nyelte-e félre, vagy mi a szösz, amiért olyan partra vetetten tátog), (4) onnan lehet tudni, melyikünk műve az adott kép, hogy én még a fényképezőmasinát is fordítva tartom, és másfelé kell forgatni, hogy egyenesbe álljon*, (5) ha lengyel fiúkkal iszol, jobb, ha elfogadod az összes százhatvan kupicát, főleg, ha ott vannak a lelkesen alkoholista magyar fiúk is.

és most akkor, mindenki elmeállapota érdekében elteszem magam holnapra.

*: najóó. meg onnan, hogy az ő fotói nem eszeveszetten ferdék, nem sötétek, nem marad le róluk a fél lényeg, és még szépek is.