elkövettem azt a szarvas hibát, hogy megnézegettem a mango katalógust, amit e. hozott haza, és óigen, most megint gazdag anorexiás lány szeretnék lenni. pedig az ösztöndíj örömére megajándékoztam magam a ruhával, ami szerintem kivételesen még jobban is áll rajtam, mint a modell lányon, mert már kétszer egy óra napozás után is barnább nemkevés árnyalattal a bőröm. és azt is tudom, hogy átkozottul nincs szükségem több ruhára, mert ami van, annak is csak a töredékét hordom, és félre kéne tenni inkább egyébként is, de mit csináljak, ha egyszer ilyen javíthatatlanul telhetetlen vagyok. nincs mese, több kilométeres körzetben kell elkerülnöm az összes üzletet, elhatároztam ezt már jópár hónapja, és most is csak az a hülye blézer az oka mindennek. amire viszont kivételesen valóban szükségem volt, csak aztán megláttam a virágos szoknyákat, a piros ruhákat, a pöttyös ruhákat, a kék magassarkú, elöl kivágott orrú cipőket, és akkor, ott volt egy pont, amikor eltörött a mécses. és igen, ez az, amiről nálam normálisabb emberek nem beszélnek, pláne nem írnak blogot.
viszont b. tegnapi zsúrja meglepetésszerűen pozitív csalódás volt, egész cukikétéves-szerűen viselkedett (bár valójában én már attól a fellegekben röpködök, ha nem vinnyog hisztérikusan minden tizedik percben, és hajlandó az anyján kívül mással is interakcionálni), én meg sütöttem nekik habos-túróst, és még azt is megálltam, hogy egyek belőle. e. pedig kezd kilábalni a nyavalyájából, holnap húszfok lesz, megtaláltam otthon a graceklinika teljes hetedik évadát, úgyhogy minden a lehető legnagyobb rendben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése