nem akarom elkiabálni, de. mehetek családállításokra sajátélményezni, elvileg két hét múlva hétvégén tudok először, ami rossz, mert adjuram,derögtön, viszont addig utánaolvasok még sokat, és onnantól minden hétvégén lesz, ahogy néztem, alkalom. ráadásul annál a nőnél, akit imádok, aki annyira karizmatikus és sugárzó és lehengerlő és stílusos, hogy tulajdonképpen két éve kattogok rá. és ezek szerint még jófej is, mert ezt a lehetőséget kaptam tőle a síró-kétségbeesett levelemre reakcióként, pedig legfeljebb pár nap múlvára reméltem valamiféle vállveregetős választ. most komolyan, merjem ezt elhinni (ezt most úgy kérdezem, mintha lenne bárminemű választásom, mintha nem éltem volna bele magam olyan szinten, hogy még álmodni is vele.)? hogy madarakat lehet velem fogatni, nem elég boldogszárnyaló kifejezés.
ellenben reggel hat ötvenkettőkor azon kaptam magam, hogy a gyomrom korgásának ütemére pislogok. én nem tudom, hogy sikerült ennyire éhesnek lennem zöldhajnalban, pláne, hogy előzőleg este kilenckor tömtem magamba apukám tortájának a negyedét, természetesen a hányingerig eldugaszolva az oesophagusom. netalántán pont azért, hmmm, megfontolandó. de akkor is. egyáltalán, miért voltam én akkor ébren?!?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése