megint nyaraltam egy rövidet, tulajdonképpen megelégednék én egész nyáron az ilyen hétvégékkel, elmúlt a kamaszkori mindenáron-külföldre sznobizmusom. bár nem is sznobizmus az sem, mert új és más dolgokat látni klassz, de éppolyan klassz elmenni a balatonhoz, hullámozni órákon át, megállás nélkül szívni magamba a napfényt, a szelet, a vizet. ülni a csillagok alatt, megvárni amíg a hold átér a bal oldali fenyőtől egészen a jobb oldali diófáig, érezni, ahogy a fázástól elzsibbadnak az ujjaim a tóban, begörcsöl a lábam, és maradni mégis. barackot szedni a fáról, érezni, ahogy ragad a kezem a gyümölcsöktől, hogy húzódik a bőr a hátamon, a hasamon, a vállamon, minden pórusomban érezni a napot.
két óra alvás után mondjuk iszonyú volt az első pár óra a kórházban, egészen addig, amíg meg nem érkeztek a betegek, érdekes, onnantól nem érdekelt már a széthasadó fejem, a leragadó szemem. félek, mi lesz velem megint a mindennapos megerősítésem nélkül. persze csak semmi pánik. nyilván megkapom majd cs.tól.
(győzködte magát bólogatva a lány.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése