még mindig a balatoni allergéneket próbálom kitüsszögni magamból, egyelőre kevés sikerrel, de töretlenül bízom a végső győzelmemben. nincs kedvem pakolni, ami pedig azt jelenti, hogy holnap is félhétkor fogok kelni (igaz, ahhoz sincs még kevesebb kedvem van), a hajmosást is halogatom (zokogás a vége mostanában, csomókban esik ki a hajam, és rettegek, mikor éri el azt a szintet, ami már tényleg nagyon látszik), lusta vagyok, na. meg egy picit mintha félnék attól, hogy most elkezdődik (sőt, már el is kezdődött) az az időszak, amit két hónapja várok, és olyan hamar vége lesz, és aztán, hogyan tovább minden. hülyeség, tudom, élni kéne inkább, a jelenben élni, holnap indul a volt, azokkal, akiket a legjobban szeretek, és cs. is ígérte, egy napra lejön. búcsúzni főleg, meg felügyelni, rendes férjes asszonyhoz méltón viselkedem-e. mégszép, hogyan máshogy.
picsanapot tartottunk ma n.val, hogy szépen fejezzem ki magam, ruhává tettem az egész vizsgaidőszakos frusztráltságom, koktéloztunk, itthon pedig megnéztem a könnyed erkölcsöket, méltó zárásként. majdnem egy éve, hogy először láttam (a gyakorlat alatt volt, emlékszem), zseniális film, most is ugyanúgy tetszett. és ilyen szeretnék lenni mindenestül, ilyen bátor és szabad és szép és különc és különleges és egyedimegismételhetetlen és okos és humoros és kecses és nőies és őszinte és önmagam. valahogy mindent megtestesít, ami a tökéletesség számomra. (igen, tudom, hogy csak egy jól sikerült film jól megírt karaktere, de akkor is.)
most pedig kezdek magammal valamit. túl sok mindenről lenne jó írni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése