azon kapom magam sokszor, amikor elkalandoznak a gondolataim, és eszembe jutnak mindenféle szégyellnivalóan kínos múltbéli ügyek, automatikusan az arcom elé emelem a karom, hogy eltakarjam. mintha bármit is számítana így utólag.
nem gondoltam volna különben, hogy a (férfi)cipővásárlás ennyire komplikált, tanultam ma valamit megint. titokban, minden szemforgatásom ellenére persze élveztem tulajdonképpen, tetszett, hogy ennyire és mindenki számára nyilvánvalóan összetartozunk. nőnek lenni pedig imádok, igaz, ezt eddig is tudtam, meg azt is, hogy sose cserélném le magam egyetlen menőmacsóalfahím pasira se. mégis, mikor érezhetném akkor azt, amit ma a mozgólépcső alján állva, amikor egyszerre csak felbukkant d.d., puszi-puszi, meg hogy akart hívni, hogy el van intézve a dolog, mehetek hozzá megint a nyáron, a másik oldalamon meg ott állt cs., bemutatkoztak persze, mosolyogtam a szerelmemről a bálványomra, a bálványomról a szerelmemre. rajta kívül eddig p.p. volt csak ilyen hatással rám, nem ennyire intenzíven ugyan (vele egy alkalommal találkoztam csak a belgyógyászaton, d.d. oldalán viszont mégiscsak végigcsináltam egy hónap kardiológiát), de ugyanazt a kisugárzást éreztem rajta is. el is határoztam, hozzá kell kerülnöm szerdán, az lenne a korona a vizsgaidőszakom majdnem-végére. annyira várom a júliust, ójaj.
gy. ballagása pedig szintén fantasztikusan klassz élmény volt tegnap. szemérmetlenül szeretek más családjának az ideiglenes része lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése