hogy a világon a legszebb hivatást választottam. hogy nem elégszem meg azzal, ami van, és igenis próbálok fejlődni, még ha néha az egy lépés előre után kettőt megyek is hátra. van kitartásom és akaraterőm. meg egy icipicit azért a perfekcionizmusom is szeretem. és a bolondságom, ahogy mindig a végletek közt ingadozom, és tudok nagyon boldog (és nagyon szomorú) lenni. szeretem, hogy nem kellenek nagy dolgok ahhoz, hogy két méterrel a föld felett lebegjek, hogy néha elég a szél vagy a napsütés. és merek sírni a metrón, és merek énekelni az utcán. szeretem, hogy tudok ölelni. szeretem, ahogy öltözködöm, szeretem a fiatalságom, szeretem, hogy sokat olvasok és sok filmet megnézek. szeretem, hogy merek más lenni mint mások, hogy tudok igazán felszabadult lenni, hogy beismerem a gyengeségem. szeretem, hogy képes vagyok feltétel nélkül bízni és hinni az emberekben. szeretem, hogy most, ahogy írok, rájöttem, hogy egész sok minden van mégiscsak bennem, ami nem is olyan rossz.
és szeretem azt a két mélyedést a derekamon hátul. meg a szemeim. meg a kezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése