annyira klasszak ezek a lopott vakációk. egy teljes nap se volt, mégis, mintha egy hétre estem volna ki a városból megint. barátnőm nagymamája 91 éves, tisztára ki van bukva, hogy néha le kell ülnie kifújnia magát. van egy hatalmas, tökéletesen ápolt konyhakertje, a húst nem nagyon kívánja, de nekünk főzött gulyást. a holdfogyatkozás nem izgatja, de a kedvemért előkotort egy ősrégi szekrény aljából mindenféle matyóhímzett terítőt, amiket még régebben készített, választhattam közülük ajándékba. ilyenkor még mindig nagyon tudnak hiányozni az én nagymamáim.

másnap a tisza-tavon meg a holtágakon kavirnyáztunk j.-val, messziről ordíthatott rólunk a profizmus, mert odafele ketten is megálltak útbaigazítani, evezőt irányba állítani. nagyon tetszett az evezés, főleg, amikor visszafelé már én kormányoztam, nem néztem volna ki magamból, hogy ilyen jól fog menni. tetszett a csend, a tavirózsák meg a madarak, amikhez így egészen közel oda tudtunk siklani.

hazafelé nem hallgattam zenét a vonaton (!!!), kicsit olvastam a pszichiátriát, kicsit lógtam ki az ablakon és néztem a tájat. nem emlékszem, hogy különösebben gondolkodtam volna bármin ez alatt az egy nap alatt, és ez volt az egyik legjobb.

a keletiben a metrónál leszólított egy srác, de valahogy most ez se tűnt tolakodónak. végigdumáltuk az utat, kábé tíz évvel lehetett nálam fiatalabb, nem tudom, mi van ezekkel a kisfiúkkal újabban, már norvégiában is volt egy hasonló élményem. remélem, még nem milf-nek néznek.