amikor hazajövök egy utazásból, pár napig még az összes turistára vigyorgok, pláne amikor fotózzák a dunai látképet, mondjuk. az szerintem is gyönyörű. azt viszont nem szeretem, hogy a nyugatinál (sőt, már a körúton) megcsap az átható húgyszag, és intenzív kényszerem támad kerülgetni a mindenféle foltokat a betonon. persze, ha jobban belegondolok, még ezt az élményt is sikerült átfordítani pozitívba, mert eszembe jutott az a párgai éjszakánk b.-zsal, amikor durván beabszintozunk (se azelőtt, se azóta!) és besöröztünk, és hát prágában brutálisan büntetik, ha az ember fia-lánya mellékhelységnek nézi a köztereket, a pénztárca pedig (két egyetemistának) nagy úr. de még nagyobb úr a húgyhólyag, úgyhogy b. elvégezte az elvégzendőt, és persze, hogy utána észrevettük, hogy egy kamera jóeséllyel premier plánban vette az egészet. (másnap már csak sört ittunk.)

kicsit még mindig hiányzik b., meg a kalandjaink, szerettem akkor a bőrömben lenni. (igaz, ez azóta sem változott.)

meg az sem változott, hogy imádok ajándékozni, aminek köszönhetően ma előre elköltöttem a másod- és harmadállásaimból a következő hónapok folyamán befolyó összeget, alsó hangon. még egy nyári szülinap, yay!

és már csak egy teljesen off topic, ám az előbbieknél nagyobb büszkeségre okot adó hír kicsiny univerzumomból: májusban dugványoztam, ugyebár, egy szobafikuszt, és (hatásszünet) nemhogy megmaradt, de arra jöttünk haza, hogy új levele nő! boldogságomban azonnal el is neveztem őt (eddig az esetleges fájdalmak elkerülése végett nem akartam kötődni hozzá). szóval boldog névnapot, tofu!