ügyelek a hegyen. az ablakom nyitva, kilóg a hosszabbító, búcsúzenélést tartanak az egyik holnap hazamenőnek a többiek, és kell az erősítőhöz az áram. cseh tamás szól épp, azt a bizonyos emlékkoncertet meglehetősen megszégyenítő módon. 

nehéz lesz így az interjú-írásra koncentrálnom, de újabban egyre könnyebben engedem el az efféle paráimat (pláne, ha közben csehtamáskodnak itt körülöttem).

tegnap meg olaszul vettem fel a memória-teszteket, és eszembe jutott a cuki olasztanárnőm a gimiből, sose tudott fegyelmet tartani, de nagyon szép fekete haja és hatalmas barna szemei voltak. szerintem mindkettőnk reményeit messze túlszárnyaltam.

na, most meg csillag vagy fecske.