nagyon jó most nekem, bár a két vihar közti légnyomás-viszonyoknak hála jelenleg éppenséggel a békasegge alatt van a vérnyomásom, de hát nyaralás alatt nem illik szenvedni, írok inkább, emlékőrzési célzattal. bár arra nem sok esélyt látok, hogy valaha az életben emlékeztetnem kelljen magam arra, hogy mennyire imádok utazni.

a lago lugano gyönyörű, miniatűr olaszország, az olasz nyelvet még mindig ezerszer jobban szeretem a franciánál. nagyon élvezem, hogy mindkettőt értem, megdöbbentő módon a franciát is egyre jobban. külön szeretem, hogy az összes (általam ismert) svájci tó partjára ugyanazokat a fákat ültették, csak a víz színe változik, időnként percról percre. 

egyre jobban vágyom a nem-városi élményekre is, ha nem b. lenne az útitársam, szerintem a nyakamba vettem volna a hegyeket. így csak kis ízelítő volt, morcote és gandria, de sokkal-sokkal többet lehet errefelé kirándulni, következésképp "kénytelen leszek" visszajönni.

tegnap jutott először eszembe a munkahelyem, egészen pontosan döbbenten konstatáltam, hogy semmiféle átzsilipelésre nem volt szükségem (ezúttal sem). valahogy nagyon mázlim van ezzel az ittésmost-ban létezéssel kapcsolatban.