újabban akárhányszor kinyitom a kórházi szobám ajtaját, egy rajzba vagy újságba botlok, ilyen a paraszolvencia a pszichiátrián. mondjuk az újságot még nem volt időm elolvasni, merthogy az öt orvosból ketten vagyunk az osztályon, és kábé harminc betegem van, akik közül huszonöttel tényleg kell is foglalkozni napi szinten. a többieknek meg tuti akkor lesz valami szomatikus nyavalyája, amikor végre azt érzem, kicsit sínen vagyok. 

(kissé őrült módon mégis élvezem.)

ma viszont sziget előtti regeneráció (cserébe a vasárnapi ügyelet után bent voltam hétfőn félhatig), az idejét nem tudom megmondani, mikor tartózkodtam a lakásomban utoljára reggel nyolc után ilyen huzamosan, mint most fogok. és tegnap megírtam az utolsó riportot is, nem vagyok tökéletesen elégedett, de azt hiszem, jelentős mértékben fog javítani a közérzetemen, hogy nem nyomaszt tovább a lezáratlan feladat. 

és persze, egy csomó embernek ígértem magam a hétvégére, ehhez képest egyre intenzívebben vágyom arra, hogy három napra elvonuljak, szakvizsga-tételeket dolgozzak ki, hasaljak a fűben.