szóval megérkeztünk, és hajnal kettőkor ez

a látvány fogadott, és nekem gusztustalanul szentimentális érzéseim támadtak a fáradtság és elnyűttség és nyűgösség helyett, és hát, nem szépítek, hazaérkeztem. nem állítom, hogy a lakásom a nyomába érhet valaha skandináv csodaotthonunknak, de tele van velünk, az életem polaroid-és egyéb mementóival. 

(najó, a giccs valójában már a reptéren elkezdődött, amikor apukám negyed kettőkor egy zokszó nélkül várt a terminálon.)

és egy csomó ajándékot odaadtam a családtagjaimnak, és a sötét ruhák már száradnak, és egész idáig szófostunk n.-val az élményeinkről, és tiszta a hajam, és befizettem a számlákat (de még nulláztam az accountomat), és susanne sundfor szól a hangszórókból (ráadásul márciusban koncert!), és este karácsonyi buli, és holnap könyvklub, és n. nemcsak geraldot (ld. fent) díszítette fel, hanem a fél lakást is, plusz sütött sütit, és, és, és, ésésésésés.

boldog vagyok.

az egyetlen izgalomra okot adó faktor, hogy mindjárt kombínóra pattanok, és kicsit aggódom a várható szociokulturális sokkhatástól.