fordult be a sarkon, amikor én éppen ki a mentőállomásról (ma volt az első nap, hogy mentem - sose leszek mentős, de ez eddig is sejthető volt), simultak össze az arcaink, aztán ettem fagyit a családi törzshelyen (megismertek a nénik, akik nem is nénik már, mert hozzájuk öregedtem [nincs igazság], tulajdonképpen szép volt ez is), amíg vártam rá, aztán autóztunk, és néztem a gyönyörű kék szemébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése