great expectations.

great expectations.

2013. augusztus 21., szerda

magical.

elégedettségem mindenre ráomló tespedtsége elleni dicsőséges hadjáratom legújabb manővere, hogy minden reggel post-it-eket ragasztok szanaszét a lakásban arról, amit csinálnom kell esténként, ha hazaérek. bármire képes vagyok a pipálás élményéért.
újra és újra elámulok azon, hogy mennyire túljól vagyok. sans raison, továbbra is, bár hogyne, hogy feldobnak az olyanok, mint a tegnapi gasztro-és városfelfedező túránk b.zsal, vagy a családállítás, vagy a konyhai sikerélmények. na de nehogymár, hogy nekem ennyi (meg a nyár, mint olyan) elég.
hát egy jót szenvedni nem tudok.
pedig olyanokat terveztem eredetileg írni, hogy. nem akarom, annyira nem, hogy a párválasztásom fő motivációi között szerepeljen az az újonnan felismert patológiám, hogy az esküvői autódudák hangjától a gyerekkori öröm helyett mostanában a tökéletlenségem magabiztos tudata, a szégyen és a féltékenység fognak el.
vagy, hogy láttam b. anyukájának a képeit a fészbúkon, és azon a helyen nyaraltak horvátországban, amit tavaly mi fedeztünk fel, és lelkendeztünk nekik, hogy menjenek el. más képeken b. valami újabb szőkével virít, és sokkal normálisabbnak érezném magam, ha ez engem zavarna. de nem, nekem a szülei hiányoznak, patológia nr. 2. 
már visszafelé baktattam a múltkor a futásból, amikor kitért előlem egy traktor. egy fiú traktorral.
ahogy néznek, néha az a kényszerképzetem támad, hogy annyira hülye vagyok, hogy elfelejtettem felöltözni vagy a fülemig folyt el a sminkem vagy fogkrémes vagyok az államig. és mire a metróhoz érek, kénytelen vagyok minden elvemmel szembemenve a telefonkamerával ellenőrizni magam. és ettől soha nem szebbnek, mindössze meztelennek érzem magam. (visszatérő rémálmom, hogy lemerül a telefonom még mielőtt hazaérnék. zene nélkül tudvalevően még pucérabb vagyok.)
aki(k) nem kell(enek), egyet kéne mindössze sokatmondón pillantanom.
aki kellhetne, az lehetetlen, úgyhogy kizárólag akkor gondolok rá, ha blogbejegyzést írok róla.
ennyit a férfinemmel való érintkezéseimről.

(ja, és a címdal, amiért már megérte bekapcsolni a tévét:

)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése