két dolog hiányzik újpestben. a kert, amit pótolok az ország különböző pontjain turnézva, szóval marad csak a másik hiánynak: a séta hazafelé, amikor maximum akkor kellett abbahagynom az éneklést, amíg az a három szembejövő elhaladt.
kapunyitási pánik, ez a legújabb frappánsságom.
az van, hogy nem merek elkezdeni se írni, fejben csinálom, halogatom inkább, így nem ér csalódás, nem válhatnak hülyévé a le sem írt szavak. (valaki tunningoljon már fel önbizalmilag.)
úgy szeretnék egyébként is, mint a zetor leila, és úgy énekelni, mint az antonia vai. a simonmarci elírta az összes mondatot előlem (lásd cím). most akkor ő az én szám?
akkorák a terveim, belém se férnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése