juj, most meg olyanok vannak, hogy oktalanul pörgök ezerrel, zsongok még több ezer fokon, a tavaszra fogom épp, ahogy az apátiám szoktam a télre, csak aztán pofára ne essek. hosszas halogatás után megszületett ma a levél, ékes olasz nyelven, annyira szeretnék elmenni innét, csak arra a pár hónapra, meg különben is, gyerekgyógyászat a klinikán, azt inkább, de nemkérem, csak legalább az egyik helyről írjanak vissza kedvescukin. szükségem van rá, szeretném. olaszul viszont rémes, mennyire elfejtettem, az igeidők neve nem jut eszembe, nemhogy használni bármelyiket.
viszont tegnap voltunk e.vel a csarnokban, és felfedeztük a szatírkodás (eddig) egyetlen pozitívumát: háromszáz forintért lehet cserébe kapni retket meg mandarint meg banánt. törzsvendégek leszünk szerintem, főleg, hogy kiürült az aprós pénztárcám végleg, és rettentő hosszú még ez a március. és egyébként is, tetszik ez a háziasszonyszerűség, a sok zöldséggyümölcs, az ázsiai fűszerbolt, a sárgarépa krémleves, amit e. nagymamájának az özönvíz előtti izéjével (nem, nem botmixer, ezt a konyhai szót kivételesen tudom) turmixoltunk össze a harmadik gossip girl-epizód után azon melegében. meg az élet, főleg az tetszik mostanság megint.
most pedig, azt hiszem, belgyógyászat gyakorlat helyett elindulok megszerezni álmaim legújabb ruháját, igen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése