i remember one morning getting up at dawn, there was such a sense of possibility. you know, that feeling? and i remember thinking to myself this is the beginning of happiness. this is where it starts. and of course there will always be more. it never occurred to me it wasn't the beginning. it was happiness. it was the moment. right then.
szóval valami ilyesmi az én bajom is. csak a szokásos, csak valami potom alapbeállítódási hülyeség. azért örülök, hogy legalább a szép filmekben megfogalmazzák helyettem.
és hogy tegnap ottragadtak a szempillámon a hópelyhek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése